A PISA nem csak azt méri, ki tud olvasni

A legtöbb szülő az olvasási nehézségekről általában két végletben hall.

Van, aki tud olvasni.
És van, aki funkcionális analfabéta.

Ez elsőre érthető felosztásnak tűnik, de a valóság ennél sokkal árnyaltabb.

A PISA-mérés ugyanis nem egyszerűen azt vizsgálja, hogy egy 15 éves diák ki tudja-e olvasni a szavakat. Azt méri, hogy a tanulók hogyan tudják alkalmazni a meglévő tudásukat gyakorlati problémák megoldására, és mennyire rendelkeznek a mindennapi életben használható tudással. A PISA három fő területe: szövegértés, matematika és természettudomány.

Ez óriási különbség.

Mert attól, hogy egy gyerek „elolvasta" a szöveget, még nem biztos, hogy valóban meg is értette.

Mi az a funkcionális analfabetizmus?

Funkcionális analfabetizmusról akkor beszélünk, amikor valaki technikailag el tud olvasni egy szöveget, de nehezen érti, értelmezi vagy használja a benne lévő információt a gyakorlatban.

Például:

• elolvassa a feladatot, de nem érti pontosan, mit kell csinálni;
• elolvassa a szöveget, de nem tudja kiemelni belőle a lényeget;
• elolvassa a történetet, de nem tud következtetni arra, mi miért történt;
• elolvassa az utasítást, de nem tudja alkalmazni.

Fontos pontosítani: a PISA nem „funkcionális analfabetizmust" mér szó szerint, hanem képességszinteket. A közbeszédben mégis gyakran ide kapcsoljuk azokat a tanulókat, akik ugyan technikailag olvasnak, de a szöveg információit nem tudják elég biztosan megérteni és használni.

Ez nem egyszerűen lustaság.
Nem csak figyelmetlenség.
És nem is pusztán „rossz jegy magyarból".

Ez szövegértési probléma.

A PISA szerint nem csak két csoport van

A közbeszédben gyakran úgy beszélünk az olvasásról, mintha kétféle gyerek lenne.

Az egyik tud olvasni.
A másik nem tud rendesen olvasni.

A PISA ennél pontosabb képet ad. Különböző képességszinteket mér, és ezek között nagy különbségek vannak.

A 2. képességszint számít annak a minimális szintnek, amely már szükséges a mindennapi életben való biztosabb eligazodáshoz. Az OECD leírása szerint azok a tanulók, akik legalább ezt a szintet elérik, már képesek például egy közepes hosszúságú szöveg fő gondolatának azonosítására, információk megtalálására és egyszerűbb értelmezési műveletekre.

Ezért nem elég azt nézni, hány gyerek van a minimumszint alatt.

Azt is érdemes nézni, hogy hány gyerek jut el valóban magas szintű szövegértésig.

Mit mutatnak a magyar PISA 2022 szövegértési adatok?

A PISA 2022 magyar szövegértési adatai szerint:

• a tanulók 25,9%-a teljesített a 2. képességszint alatt;
• ebből következően 74,1% érte el legalább a 2. képességszintet;
• mindössze 5,5% érte el az 5. vagy magasabb képességszintet;
• a kettő közötti, vagyis a 2–4. szinten teljesítő tanulók aránya így 68,6%.

Ez azt jelenti, hogy körülbelül minden negyedik magyar 15 éves tanuló nem éri el azt a szintet, amelyet a PISA a mindennapi boldoguláshoz szükséges minimumként kezel.

Ez önmagában is komoly adat.

De van egy másik, legalább ennyire fontos tanulság is: nagyon kevés tanuló jut el a kiemelkedő szövegértési szintig.

Az OECD leírása szerint az 5. vagy magasabb szinten teljesítő tanulók már képesek hosszabb szövegek megértésére, elvontabb vagy szokatlanabb fogalmak kezelésére, valamint tény és vélemény elkülönítésére a szövegben rejlő jelek alapján. Magyarországon ezt a szintet a tanulók körülbelül 5%-a érte el; az Oktatási Hivatal magyar összefoglalója pontosabban 5,5%-ot közöl.

Vagyis a probléma nem csak az, hogy sok gyerek a minimumszint alatt van.

Hanem az is, hogy nagyon kevesen jutnak el oda, ahol az olvasás már valódi gondolkodási eszközzé válik.

A PISA 2022 magyar szövegértési adatai alapján a tanulók 25,9%-a a 2. képességszint alatt teljesített, 68,6%-a a 2–4. szint közötti tartományban volt, és mindössze 5,5%-a érte el az 5. vagy magasabb szintet.

Nem mindegy, hogy a gyerek olvas — vagy érti is, amit olvas

Sokszor azt gondoljuk, hogy ha a gyerek már össze tudja olvasni a szavakat, akkor megtanult olvasni.

Pedig ez csak az első lépcső.

Az olvasás valódi célja nem az, hogy a gyerek végigfusson a sorokon.

Hanem hogy értse:

• miről szól a szöveg;
• mi a lényeg;
• mi következik miből;
• mit állít a szöveg;
• mit csak sugall;
• mi tény;
• mi vélemény;
• mire lehet következtetni;
• és hogyan tudja használni az olvasott információt.

Ezért nem elég az, ha egy gyerek „elolvasta" a mesét, a feladatot vagy a tankönyvi bekezdést.

A valódi kérdés az:

Mit értett meg belőle?

Miért fontos ez már alsó tagozatban?

A PISA 15 éves tanulókat mér. De a szövegértési gondok nem 15 éves korban kezdődnek.

Sokkal korábban.

Alsó tagozatban alakul ki az az alap, amelyre később minden tantárgy épül. Ha a gyerek csak technikailag olvas, de nem tanul meg kérdésekre válaszolni, lényeget kiemelni, visszakeresni, következtetni és saját választ megfogalmazni, akkor később egyre nehezebb dolga lesz.

Nem csak magyarból.

Szöveget kell érteni matekból is.
Környezetismeretből is.
Történelemből is.
Természettudományból is.
Később pedig a munka világában is.

A szövegértés nem egy tantárgyi részterület.

Hanem az egyik legfontosabb tanulási alap.

Mit tehet a szülő?

A legfontosabb: ne csak azt kérdezzük, hogy „elolvastad?"

Ez önmagában kevés.

Érdemes inkább ilyen kérdéseket feltenni:

• Miről szólt a szöveg?
• Ki volt benne a főszereplő?
• Mi történt először?
• Miért történhetett ez?
• Honnan tudod?
• Melyik mondatból derül ki?
• Mit gondolsz, mi lesz ezután?
• Te mit tettél volna a szereplő helyében?

Ezek egyszerű kérdéseknek tűnnek, de pontosan azt fejlesztik, amire a gyereknek később szüksége lesz: a megértést, a gondolkodást, a következtetést és az önálló válaszadást.

Nem az a cél, hogy a gyerek minél több feladatlapot töltsön ki.

Hanem az, hogy az olvasás ne mechanikus tevékenység legyen, hanem valódi megértés.

Nem pánikolni kell, hanem időben gyakorolni

A PISA-adatok nem arra valók, hogy megijesszék a szülőket.

Hanem arra, hogy pontosabban lássuk, mi a tét.

Az olvasás fejlesztése nem állhat meg ott, hogy a gyerek már ki tudja olvasni a szavakat.

A valódi cél az, hogy értse is, amit olvas.

Ehhez pedig sokat számít a rendszeres, életkornak megfelelő, jól felépített gyakorlás.

Rövid szövegek.
Érthető kérdések.
Lényegkiemelés.
Visszakeresés.
Következtetés.
Sikerélmény.

Nem kell napi órákat gyakorolni.

De az nagyon sokat számít, ha a gyerek rendszeresen találkozik olyan feladatokkal, ahol nemcsak olvasnia kell, hanem gondolkodnia is kell az olvasottakon.

Hogyan segíthet ebben a tudatos gyakorlás?

A jó szövegértés nem magától alakul ki.

A gyereknek újra és újra találkoznia kell olyan helyzetekkel, ahol nem elég csak elolvasni a mondatokat. Meg is kell érteni őket.

Ezért hasznosak azok a feladatok, amelyekben a gyerek:

• rövid, átlátható szövegekkel dolgozik;
• kérdésekre válaszol;
• visszakeresi az információt;
• megfogalmazza a saját válaszát;
• és közben sikerélményt kap.

A cél nem az, hogy a gyakorlás ijesztő vagy túl nehéz legyen.

Hanem az, hogy a gyerek lépésről lépésre megtanulja: az olvasás nemcsak betűk felismerése, hanem gondolkodás is.

Zárógondolat

A PISA egyik legfontosabb üzenete nem az, hogy hány gyerek „nem tud olvasni".

Hanem az, hogy az olvasásnak több szintje van.

Van, aki kiolvassa a szöveget.
Van, aki nagyjából érti.
Van, aki használni is tudja.
És kevesen vannak azok, akik igazán magas szinten, árnyaltan, önállóan értelmeznek.

Ezért az olvasás gyakorlása nem luxus.

Hanem alap.

Nem azért, hogy a gyerek több feladatot kapjon.

Hanem azért, hogy értse a világot, amiben él.

Források

• OECD: PISA 2022 Results — Hungary country note
• Oktatási Hivatal: PISA 2022 Összefoglaló jelentés
• OECD PISA 2022 Database adatai alapján készült magyar összefoglaló eredmények.