gyereknevelés

Türelem, hol vagy már?

A türelemre és türelmetlenségre nagyon frappáns mondásaink vannak: Szétvet az ideg. Ne szólj szám, nem fáj fejem. A szeretet türelmes minden más türelmetlen stb. Mellette itt vannak a felszólító „tanácsok”: Légy türelmes! Tanulj türelmet! Türtőztesd magad! – Jó, de hogy???  Nézzük a nagy kérdést most ÖNMAGUNKHOZ, a csemeténkhez való viszonyulásban.

A türelmes embert is néha felbosszantják dolgok, helyzetek, de nem engedi, hogy negatív érzelmei vulkánként kitörjenek. Uralja s kezeli azokat, mert tudja, hogy hosszabb távon  jobban jár. Akkor nincs olyan nagy patália, aztán csalódás és bűntudat, amiért „megint nem voltam elég jó szülő…”  Türelmetlenséggel nem lehet türelemre nevelni a gyermeket.

Azzal csak terheljük magunkat és családunkat érzelmileg, mentálisan, energetikailag, sőt fizikailag is.

gyereknevelés

Mi segíthet, hogy könnyebb legyen higgadtabbnak lenni?

A türelem rózsát terem. Mi mást még? Önfegyelmet, megértést, kapcsolataink jobbá tételét, személyiségünk fejlődését. Mindez elég komoly motivációnk lehet.

  • A mély lélegzés tényleg működik. Mialatt tudatosan figyelünk arra (akár még ha idegesen is fújtatunk), hogy 3-4-szer szívjunk levegőt, az alábbi módszerek valamelyike csak eszünkbe jut?!
  • Gondoljunk egyszerűen arra, amikor megszületett! Amikor először kezünkbe tartottuk és megígértük neki, hogy jó szülei leszünk… Tényleg így képzeltük el?…
  • Mint pl házasságkötéskor a párunkkal, úgy most a türelemmel is őszintén, komolyan érdemes elköteleződni. Az elköteleződés egy színtiszta döntés és hozzáállás: igen, ezt akarom, s ennek fényében viselkedem a gyerekemmel. A gyerekemért. Ha éppen megint robbanánk, legyőzhetjük magunkat akár ennek az 1-2 mondatnak a tudatosításával is. Hiszen tudjuk jól, mi következik akkor, ha mégsem tesszük…
  • Mielőtt kiabálásra nyitnánk a szánk, kérdezzük meg magunktól: Rombolást akarok vagy fejlődést, változást?… 
  • A jövőnk elképzelése csökkenti a meggondolatlan döntéseket. „Ha alapvetően egy higgadt gyermeket szeretnék, nekem is annak kell lenni…”
  • Tanulságos összeírni, mi minden szokott minket felhúzni és miért? Pl.: dühít, hogy nem akar gyakorolni írni-olvasni. Miért idegesít? Mert elvárom, hogy jó tanuló legyen. Mert azt akarom, hogy sikeres legyen. Ha nem csinálja, akkor félek, hogy lemarad, hogy ügyetlenke lesz… Jogos, de a dolgok szeretetteljes elmagyarázásával vagy akár némi humorral olykor könnyebben rávesszük a feladatokra.
  • „Már százszor elmondtam!” felkiáltás helyett mondjuk másképp az adott kérdést, felszólítást. Pl.: Amikor ordítunk a gyerekkel, hogy „ne kiabálj már!” – helyette fogjuk meg a kezét, nézzünk a szemébe, s csöndesen kérjük meg: „Halkan beszélj, úgyis értem”.
  • Amikor érezzük, hogy hamarosan megint kezdődne az akciónk, lehet a kedvenc dalunkat/idézetünket mantrázni magunkban vagy egy kedvelt helyünket felidézni. Kiírhatunk akár több helyre is a lakásban olyan idézeteket, melyek megnyugtatnak.
  • Egy sikeres helyzetmegoldás könnyebben hozza magával a többit. Gondoljunk vissza arra a helyzetre, arra az érzésre, milyen felszabadító volt, hogy nyugodtan tudtuk kezelni a szituációt. Ha egyszer már tudtuk, akkor képesek vagyunk rá most is, máskor is!
  • Nagy falat lehet kitűzni célul azt, hogy innentől kezdve toleránsabb leszek! Könnyebb kis lépésekben haladni: „Csak MA türelmes leszek.” – mondjuk mindennap. Agyunk könnyebben teljesíti a rövid távú célt…
  • Gondolhatunk arra is, hogy ha sokszor kifakadunk, előbb-utóbb rájön a gyerek, hogy jobb neki rögtön szót fogadni… sok mindent kivívhatunk a tekintélyünkkel, de milyen áron? Idomul a mi elvárásainkhoz a gyerek, mert fél tőlünk, s közben szorongó lesz? Vagy inkább legyen közöttünk egy minőségi kapcsolat, melyben meg tudjuk beszélni a dolgokat…
  • Töltődjünk… ha esténként legalább 5 oldalt tudunk olvasni a könyvünkben… vagy megengedjük magunknak, hogy szépen lassan, semmire sem gondolva melegen megigyuk a délutáni kávénkat/teánkat… valamivel, de kell kompenzálni. Ez nem luxus, ez igenis szükséges ahhoz, hogy aztán amikor helyzet van, akkor tudjuk fegyelmezni magunkat!
gyereknevelés

Az akarat és a türelem fejleszthető. Adjunk magunknak hozzá időt és energiát! S ha mégis „hibázunk”, ne keseredjünk el; úgyis hamarosan jön a következő lehetőség ahhoz, hogy gyakoroljuk az önuralmat. Ahogy egyre türelmesebbek leszünk, mind jobban feltűnnek a türelmetlenkedő emberek a rossz szokásaikkal. Ennél jobb „tükör” talán nem is kell…

Ui: „Az élet igazi, nagy vállalkozásai legtöbbször nem hőstettek, hanem türelemjátékok.” (Márai Sándor)

Megéri azokért, akiket a világon legjobban szeretünk, nemigaz?

 

 

©Írta: Juhos Melinda   •   2019. okt. 15.

Barátom az olvasás
Játékos
megoldás, gyermeke olvasási nehézségeire,
fejlessze játékosan képességeit.

Kapcsolódó cikkeink

5000 Ft. feletti rendelés esetén:

10% kedvezményt ÉS AJÁNDÉK háztartási naplót adunk!

Használd a kuponkódot rendelés leadása előtt:
AJANDEK10