„Az alkotó élet titka az, hogy felnőttkorban is megőrizzük a gyermekkor szellemét.”
Thomas Huxley
Mi az: örök jóbarát, gyógyír, mankó, tanító?
Bizony-bizony! A mese!
Ki ne emlékezne legalább egy mesére gyermekkorából? Sok mindent elfelejtünk, de a kedvenc mesénk úgy tartozik hozzánk, mint tündérhez a varázspálca. A mese hátára vesz, szárnyat bont és elsuhan velünk hetedhét országon túlra, még felnőtt korunkban is.
A mese eszköz; páratlan segítség családnak, pedagógusnak, hogy a palánták kiegyensúlyozottan és boldogan cseperedjenek. Amikor mesélünk, összeköt a közös tevékenység öröme. Sajátos, szeretetetteljes atmoszféra teremtődik, mely mint meleg, ölelő burok veszi körbe a mesélőt, és a hallgatóságot is. Ebben az érzelmi biztonságban el lehet pilledni, ki lehet engedni a gőzt.
A mese jóbarát; belső képeket hív életre, mely segít a csemetéknek a rájuk negatívan ható traumaélmények feldolgozásában, megértésében. A gyermek szimbolikusan részese a történetnek: beleéli magát, azonosul, ő lesz a sárkányt legyőző legkisebb királyfi, aki úrrá lehet minden bánaton és bajon – a katarzis megélésével simogat, vigasztal, támogat, általa sikeresen kerülhet pont a lurkókat foglalkoztató problémákra, félelmekre.
A mese a szellem étke; benne bármi valóra válhat! Nincsenek határok, minden lehetséges – az érzelmi intelligencia kiváló katalizátora.
Tanító: segítségével fejlődik a képzelőerő, a szövegalkotás, az anyanyelvi készség, ez alapja a saját, egyéni gondolkodásmódnak, úgy, hogy tekintettel van a gyermek korára, egyéni igényeire.
A mese számunkra is mankó; a sorokba rejtve megismertethetjük azokat az elvont fogalmakat, melyekről a csimota értelmi szintjén máshogyan nem, vagy sokkal nehezebben tudnánk információt átadni. Élet, halál, szomorúság, bátorság, kíváncsiság…
A mese érdemcsokra vitathatatlan! A kisgyermek szellemi, érzelmi, értelmi fejlődésének szempontjából kiemelten fontos a mesehallgatás, mivel az egyéni, szimbolikus képi világ megteremtésének elsajátítása elengedhetetlenül fontos.
♥ A mese szeretetkapocs. Összeköt bennünket a kicsikkel, maradandó csodavilágot teremt, ahova később, emlékeinkben is szívesen térünk vissza.
2019.szept. 30.