a szülőnek mindig igaza van

A szülőnek mindig igaza van?!

Szülőként mindig arra törekszünk, hogy a lehető legjobbat nyújtsuk gyermekeinknek. Meg akarunk adni nekik mindent, amit mi megkaptunk- és azt is, amit mi nem. Mindenkinél jobban ismerjük őket és igyekszünk biztosítani egy boldog, zavartalan gyermekkort számukra.
Amikor intézményesülnek, minden megváltozik. A kisfiunkból, kislányunkból hirtelen bölcsődés, vagy óvodás nagy gyerek válik. Új tudásra tesz szert, új mondókákat ismer meg. Tanul a világról, de már nemcsak tőlünk.

Kulcsfigura

Amikor intézményt választunk, fontos, hogy ne csak az óvoda, az iskola szellemiségére és pedagógiai programjára figyeljünk. Ismerjük meg magát a pedagógust is! Szimpatikus-e nekünk? Miként kommunikál a gyerekekkel? Hogyan kezeli a konfliktusokat? Ne feledjük, kérdezni ezekben az ismerkedős helyzetekben szinte kötelező! Nyilván mindaz, ami igazán számít, a napi gyakorlatban dől el, mégis hasznos lehet megismerni a pedagógus álláspontját egyes nevelési kérdésekben.

Tartsuk szem előtt, hogy a választott nevelő lesz az a felnőtt, aki a gyermekünkkel a legtöbb időt tölti. Ideális, ha a fontos társadalmi kérdésekben egy véleményen vagyunk, de előnyös lehet az is, ha a gyermekünk többféle nézőpontot ismer meg. A legfontosabb, hogy emlékeztessük magunkat arra, hogy a tanerő célja ugyanaz, ami a miénk: szeretni a gyermekünket és megadni számára mindent a sikereshez.

A pedagógus is ember

Mindenkinek az életében vannak nehéz napok. Amikor nem tudjuk kizárni az otthoni problémákat, amikor felemeljük a hangunkat, vagy rossz döntéseket hozunk. Ha irodában dolgozunk, ez mind nem számít, aznap legfeljebb nem szólunk senkihez. De ha az ember orvos, vagy tanár, nincs hibalehetőség. Minden nap 100%-ot kell nyújtanunk, ami gyakorlatilag lehetetlen. Ráadásul az oktatás olyan, mint a foci: mindenki ért hozzá.

Ha a gyermekünk konfliktusba került a nevelővel, ha úgy érezzük, szólnunk kell érte, ne fogjuk vissza magunkat! A sikeres együttműködés alapja a nyílt és gördülékeny kommunikáció. Azt azonban érdemes megvárnunk, míg csillapodnak a kedélyek. Az első felindulás gyakran rossz tanácsadó. Emlékeztessük magunkat arra, hogy a tanerő is felnőtt, ráadásul képzett szakember, sokszor maga is gyakorló szülő. Egyes történetek a kontextusból kiragadva másként festhetnek, mint ahogy a valóságban történtek. Minden körülmények között higgyünk gyermekünknek. Bízzunk benne! De azért hallgassuk meg a másik felet is.

Háborús övezet

A pedagógusok számára a gyermek amellett, hogy megismételhetetlen entitás, munkaeszköz és munkacél is egyben. A szülőnek a szeme fénye. Hiába ugyanarról az emberről beszélünk, oly mértékben más szemüveget viselünk, hogy ebből könnyen eredhetnek félreértések, alakulhatnak ki eltérő álláspontok. Bármelyik oldalon állunk is, ránk is igaz, hogy nem látjuk a teljes képet. A tanárnak széleskörű ismeretei vannak a gyermekpszichológia, a fejlődéslélektan, a kommunikáció és persze a saját szaktárgya tudományos területeiről. Szülőként pedig mindenkinél jobban ismerjük a gyerekünket, az élethelyzetünket és számos olyan mögöttes tényezőt, amiről a tanárnak nem lehet tudomása. Ne harcoljunk, beszéljünk!

Tisztelet? Az vajon mi?!

Hagyományosan a pedagógusnak nagy tekintélye volt. A társadalom azonban átalakulóban van és a tanár már nem mindenható orákulum, hanem a szolgáltató szektor egyik résztvevője. A korábbiakhoz képest sokkal több kritika éri őket és sokkal magasabb szintű elvárásrendszernek kell megfelelniük.

A tudományos ismeretek hiányából fakadóan szülőknél felléphet a Dunning- Kruger hatás, megnehezítve a sikeres együttműködést. A  Dunning- Kruger hatás akkor fordulhat elő, amikor egy témában kevéssé vagyunk jártasak, de ez a kismértékű tudás mégis azt a hamis képzetet kelti bennünk, hogy a kérdéses terület szakértői vagyunk. Egyszerűbb módon, ha hetente háromszor futunk harminc percet, azt képzeljük, tudjuk, hogyan kell futóedzést tartani egy csapatnyi kamasznak. Miközben, ha maratoni futóként rendszeresen gyűrűnk magunk alá negyven kilométeres távokat, már pontosan tudjuk, hogy az egyéni limitek, frissítések és cipők mind-mind befolyásolják az eredményeket.

Ne feledjünk tehát: a tanár is ember. Egyet nem értés esetén, konfliktushelyzetben, vagy ha dühösek vagyunk is rájuk, jár neki a tisztelet.

Hogyan csináljuk jól?

Nem vagyunk egyformák, így elkerülhetetlenek a súrlódások. Szülőként érdemes mérlegelni, hogy az adott nézetkülönbségnek milyen következménye van a gyerek életére nézve. Ha a pedagógus eredménye ugyanaz, mint amit mi érnénk el, csak esetleg más útvonalat járt be, nem érdemes konfrontálódni. A gyerekek nagyon okosak és logikusan gondolkodnak. Tudni fogják, kinek hol vannak a határai. Az eltérő elérési útvonalak pedig csak a világ diverzitására hívják fel a figyelmüket.

Ha mégis kenyértörésre kerülne a dolog, ne támadjunk, kérdezzünk! Mondjuk el, hogy tanácstalanok vagyunk. Kérdezzük meg, a pedagógus szerint mi és hogy történt? Ő hogyan látja a kialakult helyzetet? Szerinte mi okozza a konfliktusokat? Vajon hogyan lehetne őket feloldani? Mondjuk el, mi az, amiből nem tudunk engedni és miben vagyunk rugalmasak. Törekedjünk együttműködésre!
Egyetlen pillanatig, az esetleges ütközési pontok elérésekor se felejtsük el: a pedagógus partner, nem ellenség.

©Írta: Zölei-Kocsis Blanka   •   2019. okt. 21.

Barátom az olvasás
Játékos
megoldás, gyermeke olvasási nehézségeire,
fejlessze játékosan képességeit.

Kapcsolódó cikkeink

5000 Ft. feletti rendelés esetén:

10% kedvezményt ÉS AJÁNDÉK háztartási naplót adunk!

Használd a kuponkódot rendelés leadása előtt:
AJANDEK10